Tegnap volt Bartók jazz szemmel, ma Bartók népzenész szemszögből. Jól érthető színpadkép. Balra a duó, mint a gyűjtő, a feldolgozó Bartók, jobbra a forrás. Igazán jól szemléltető, élvezetes, remek előadás, nemes tisztelgés Bartók Béla előtt.
Ezekből, a többször távoli helyeken eredő forrásokból felgyűjtött zeneművek előadását hallgatva, nagymagyarország sál nélkül is nemzete kultúráját szerető, büszke magyarnak érezhettem magam. Nagy köszönet Géza!

 2022-11-26 -kj-

▄   ▀   ▄

Bartók hétvége harmadik est a balatonboglári Babel Camp romkocsmában. Fiatal zenészek, Balogh Alexandra zongora és Dolfin Balázs cselló - az Altalena csoport tagjai - előadásában. Valóban, nem könnyen befogadható Bartók zenéje, de érdemes türelmesnek lenni, hogy hallgathatóvá, kedvessé, élvezhetővé, szerethetővé váljon. A felvétel végén egy elhalkuló mondatban hallható, ahogyan Gabika szól a művészekhez: "Nem szerettem Bartókot, de most egy kaput nyitottatok hozzá."

-kj-

Nagyon kevés olyan híresség van, aki a reneszánsz, a barokk, de még a romantika idején is, ne indult volna el külföldi tanulmányútra. A fiatalokat vonzotta a jobb munkalehetőség, a tapasztalatszerzés vagy egyszerűen a siker lehetősége is. Azokban az időkben ezek az utak gyakorta igen kockázatosak, sőt veszélyesek is voltak. Manapság egy nyugat-európai próbálkozás mozgatórugója sokszor nem is annyira a kaland, a tanulás vágya, hanem a hazainál jóval ígéretesebb megélhetés (vélt vagy valós) lehetősége. Különböző egyéniségek, különböző módon élhetik át a „kétszerkettő józanságát” idegenben, és élvezhetik vagy szenvedhetik el annak pozitív, vagy negatív eredményét.

Jó tíz éve figyelhető meg az a fokozottan emelkedő tendencia, hogy a fiatalabb generáció egyre több képviselője távozik Magyarországról végleg vagy átmeneti időszakra. Ez elsősorban az osztrák vendéglátás elszívó erejének köszönhető.

Beszélgetéseinkben az ezt az utat megjáró boglári fiatalok mesélnek. Többek történetét próbáltuk megismerni. Voltak, akik nem akartak nyilvánosan dicsekedni, voltak, akik a nehézségeikről nem szerettek volna nyilatkozni , és sokan vannak olyanok is, akiket ezidáig sajnos nem sikerült elérni.

Mi a célunk ezekkel a riportokkal? Csupán annyi, hogy ne csak szórakozóhelyi poénkodások, buliban elmesélt történetek számoljanak be a külföldi létről, tanulságokról, eredményekről, nehézségekről.  Beszélgetni mindenképp érdemes róla!

-kj-

Kedves Ferikém!

Lassan Január közepéig császkáltunk, az idő jó, a szívem egy kicsit jobban van, így tehát minden kelléke megvan annak, hogy írjak Neked.
Legelőször is nagyon köszönöm a disznótoros csomagot, nagyon finom dolgok voltak, s mikor az asztalon párolgott és sistergett a tepsi, valóságos disznótorban éreztük magunk; szinte láttuk a tüzet is, mi a disznót perzseli. És láttam a Te szorgos, friss, hajlékony alakodat, amint egy nagy késsel ott a piruló cacák körül forgolódik... Adjon a mi jó Istenünk Neked sok, sok évet és sok, sok cacát.
Az ősszel, mikor olyan jó idők voltak még az én hazajövetelem után, gondoltam, még visszamegyek. De igen megromlott a szívem állapota, s így nem mentem, gondolván, hogy ha nagyon komolyra fordúl a dolog, orvost olyat, aki szívgyógyász, itt Pesten mégis csak hamarabb találhatok; most minden második-harmadik nap négy-öt injekciót is kapok, az idő is jobb, s úgy érzem, mintha javúlnék egy kicsit, bár ez a javúlás lehet átmeneti is. Jöhet egy rosszabb periódus még. De talán, talán, hátha sikerűl megjavúlni még. S akkor jótavasszal, azt hiszem, meglátogatlak Benneteket.
Tudod, ez a pesti füst, pesti izgalom, pesti tél, pesti piszok elrontja az ember idegeit, s ez a szívre megy, kivált ha már a szív nem olyan egészséges. Mindenesetre, Bogláron nekem jobb, mint Pesten.
És Ti hogy vagytok, Ferikém? Gondolom, a bolt ezer dolgai, bajai között fáradtan. Fiaid tanúlnak-e, otthon vannak-e? Kedves - növény, állat és virágnevelő és szerető Feleséged egességes-e? Add át neki üdvözletemet és kézcsókomat. És a fiúk? A kedves jó Bede Sanyi, a bölcselkedő jómosolyú Kormos Feri és a könyv- és borszerető Kovács Jóska hogy vannak? Összejöttök e még néha Bede Sanyinál meccset hallgatni? Add át nekik is üdvözletemet.
Kedves Ferikém, ezzel be is fejezem ezt a levelet. Jó egésséget Neked, vidám kedélyt, hozzá vasárnapokat, napsütést égen, szívben, s mindezek mellé egy kis édeskés ízű révfülöpit... Egész Családod szeretettel köszöntöm, Téged nagyon sokszor ölellek:

Sinka Pista
Budapest, 1955. január 15.

Sinka István életrajza és munkássága

Bevezetés Sinka István (1897–1969) a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, a népi írók mozgalmának meghatározó költője. Életművében a paraszti életformát, a társadalmi igazságtalanságokat és a magyar vidék világát örökítette meg.

Gyermekkor és fiatalság Sinka István 1897. szeptember 24-én született Bihar megyében, a mai Románia területén található Érmihályfalván. Egyszerű paraszti családból származott, és már fiatalon megismerkedett a nehéz testi munkával. Iskoláit csak részben tudta elvégezni, mivel korán munkába kellett állnia.

Pályakezdés és költői kibontakozás Sinka István kezdetben juhászként dolgozott, de már ekkor verseket írt, amelyeket "fekete bojtár" stílusban jegyzett. Költészete erősen támaszkodott a népköltészet hagyományaira, ugyanakkor egyéni hangját is hamar megtalálta. Első versei az 1920-as években jelentek meg, de igazi elismerést az 1930-as évektől szerzett magának. Ekkoriban kapcsolódott be a népi írók mozgalmába, amely a parasztság sorsának bemutatását és a társadalmi felemelkedést hirdette.

Irodalmi sikerek és nehézségek 1937-ben jelent meg első verseskötete, a "Húsz év, harminc év", amely nagy visszhangot váltott ki. Ezt több kötet követte, például a "Fekete bojtár vallomásai" és a "Május elébe". Műveiben a magyar vidék sorsa, a szegénység és a társadalmi küzdelem hangsúlyos szerepet kapott. A második világháború és az azt követő politikai változások azonban nehéz helyzetbe hozták. A kommunista rendszer kezdetben támogatta, de később háttérbe szorult, mivel nem volt hajlandó teljesen igazodni az új politikai irányvonalhoz. Ennek ellenére tovább írta verseit és prózai műveit.

Kapcsolata Balatonboglárral Sinka István Balatonboglárral is kapcsolatban állt. levelezéséből tudjuk, hogy több barátja is élt a városban kik nyaralását vállalták, csomagokkal segítették, megemlíti, hogy itteni ismerőseitől kapott támogatást és élelmiszercsomagokat. Egy 1954-ben kelt levelében Sinka István egy balatonboglári barátjának, Ferinek írt, megköszönve a disznótoros csomagot, és említést tett szívproblémáiról is.

Életének utolsó évei és hagyatéka Sinka István élete végén egészségügyi problémákkal küzdött, de mindvégig aktív maradt költészetében. 1969. június 17-én hunyt el Budapesten. Munkássága nagy hatással volt a későbbi népi írókra és költőkre. Versei és prózai művei ma is fontos részét képezik a magyar irodalmi örökségnek.

 forrás: internet

Bájos hölgy az ajtó mögött becsukja a laptopját, ahogy meglátja a nézelődésre érkezőt. Kis idő múlva beavat - Nekem szerencsém van, mert ahogyan itt ülök mindig a kedvenc képemet nézhetem. Befele nyíló zsalugáteres pinceajtó - sokszor festett - ereszti a fényt a rendezett pincebelsőbe. Aztán ez meg is adja a hangot a vendéglátó Vörös Kápolna kiállítási anyagához. Holányi Julianna ismét eljött Balatonboglárra. Mint vonatról nagy csomaggal érkező nagynénit, úgy fogadta a város.

Talán szerencsés is vagyok vele. Egy karácsony körüli téli estén egy filmvetítés miatt a lellei kultúrházba léptem, ahol a nagyterembe kísérve épp az igazgató ajánlotta a kiállítás megtekintését a filmvetítés előtt. Jé! Holányi Julianna kiállításod van? - kérdeztem hangosabb meglepődéssel, melyet az ott lévő, velem együtt érkezők valami kimagasló műveltségnek tudhattak be, s mintegy felkértek kiállítási kalauznak. Bevallom, jól esett a megtisztelés, s örömmel eleget is tettem - szerintem nem bánták meg a tízperces film-csúszást. A tihanyi ház, Bazsarózsák, Nyári csokor, Balatoni vitorlások, Tavaszi lombok a Vörös kápolnánál, Őszi lombok Kék Kápolnánál, Csónakok reggeli fényben, Vihar előtti fények, Út a Kishegyi Kápolnához, Napraforgós nyári csokor, Öreg présház, Balaton-parti alkony, Hullámtörő, Pinceajtók - peregnek a művek címei itt a Vörös Kápolnában, zömében már kedves ismerősként fogadják a tekintetem, de mint egy sokadszor olvasott remek regény - új és új titkot mutatnak meg magukból.

Észrevették, hogy az alkotó olyan helyeket örökít meg, ahol az emberek jól érzik magukat, olyan látványokat, ami az emberek érzéseit szépíti, nemesíti? Észrevették, hogy Holányi Julianna át is rendezi egy kicsit - a szó szoros értelmében - rendet rak a képen? Valahogyan azt az érzést kelti, melyet költő barátomtól tanultam: ... barátaim a szívem köré építenék a rend épületét. Minden bizonnyal így lehet. Az öreg présház megérdemelt fényben, szépen rendezett mályvákkal az előterében szinte hívogat egy békés kiülésre. Több képen is szelíd alázattal, mintegy lábujjhegyen járja be az öreg pincét, s közben nagy csokor virággal gazdagodik. Aztán a boglári, a balatoni képek. Nincs bennük semmi különös, mégis mindegyik megejtő finomsággal, a meleg színek simogatásával intim pillanatot teremt.

Julianna, a minket körülvevő környezetnek, egy rácsodálkozást talán soha ki nem érdemlő részét menyasszonyi ruhában tudja bemutatni. Talán ebben rejlik az ereje, talán ez a megérintés hullámhossza, amivel szívesen fogadja Őt nemcsak a helyi közönség.
Szinte katarzist érezve, elérkezettnek gondolom kitenni a végét jelentő pontot, amikor az Evangélikus templomban meghallgatott gyönyörű koncert után végignézem a galérián kiállított képeit, s földszintit is. Holányi Julianna duplafenekű bőrönddel érkezett - javítom a korábbi hasonlatot. Elvisz Erdélybe, Székelyföldre, Nagyenyedre, mintegy meghív Őhozzá, mint kedves vendéget, s megmutat magából is egy darabot - rovásírással rajzolt Székely Himnuszt kopjafákkal. Asztalhoz ültet, szépszövésű damaszttal takart kosárkából helyi kalácsot kínál.

Itt már röstelkedve fészkelődök: Kedves Julianna, megérdemeljük az Ön nagy szeretetét?

kj -2011