Számtalan gyönyörűség vesz körbe minket, csak legtöbbünknek semmilyen érzékszerve sincs, ami azokat felfogja, hogy azokkal csodálatot, örömet, boldogságot szerezzenek maguknak, azokból lelki feltöltődéssel gyarapodjanak, megélhessenek valódi városi, nemzeti büszkeséget, szerezzenek képességet a más elismerésének kinyilvánítására. A Helyiérték Egyesület immár huszonötödik alkalommal szervezi meg a MÉTA Fesztivált. Minden alkalommal számtalan nehézség legyőzésével, harmadik évtizede példaképpé nőtt egyéniséggel összetartott, szépszámú önkéntessel, megbecsült támogatókkal, segítőkkel, komoly technikai és anyagi szükséglettel. Minden fáradságot, áldozatot megér látni ennyi csodálatos, hagyománnyal átszőtt ruhát, ennyi mosolygó gyereket, hallani szebbnél szebb éneket, szívből jövő zenét, s mindezzel fantasztikus, bölcsességeket örökítő, örökké fiatal, életszerető táncokat. Jó érzés meghajolni mind a zenét, táncot szolgáltató fellépők előtt, tisztelegni a végtelen türelemmel, szakmai hozzáértéssel formáló pedagógusok, művészeti vezetők előtt. Hatalmas élmény, amiből Önök édes-keveset láttak, talán majd egy nyúlfarknyi tudósítást egy pár percig betekintő média figyelemtől.
Az idén talán nehezebb volt megszervezni, hiszen a jól bevezetett Urányiban csak ígéret maradt a jubileumi fesztivál megszervezése, s így vissza a kezdetekhez, a teniszcsarnokhoz. Sokkal kisebb tér, más technikai feltételek, más megoldásra váró dolgok felmerülése, sorolható tovább, de egy hozadéka van a helyszínnek, hogy maga az esemény rendezői akarat nélkül vált idegenforgalmi attrakcióvá. Sétáló, bicikliző turisták állták körbe a parkolóban, a strandon próbáló csoportokat, de akár csak az ott sétáló, megcsodálni való ruhákat viselőket, a több helyen szóló népzenére megállt arra járókat. Persze ehhez az a jó, pünkösdi idő is kellett.
Mint a többi rendezvénye után, ezt is értékelték az önkéntesek: mit csináltunk jól, mire kellene jobban figyelni, mit kell javítani? Jómagam csak a csodálatomat tudtam kifejezni mind az egész rendezvény, mind az önkéntesek munkáját illetőleg - jó érzés tag lenni ebben a nagy gonddal ápolt közösségben. Csak elragadtatással tudnék beszélni az egyes koreográfiákról, de csak nem tudom a megemlítését megállni a csupa lány csoportnak az ősi nőiességgel, a hófehér tisztasággal, csodálatos énekkel és szöveggel, végtelen finomságú tánccal lenyűgöző előadását. Egy nagy taps!

-KJ-

Többen is jelezték a környéken, hogy egy barátságos szajkó teszi időnkét tiszteletét egy rövid látogatásra. Kapott már almát, banánt, egy helyen elfogadott kézből pár keksz darabot. Hozzánk is benézett újból Matyi. Körülnézett az avaron, a fűzfa odvas ágán, elpusztított egy kisebb darázsfészket a féltetőn, ott tollászkodott is egyet, de a mogyoró mindennél jobban érdekelte, s még egy kis randalírozásra is telt az idejéből.

-kj-

170 éve született a hatezer éves cédrusokkal társalkodó, a libanoni hegyek vándora Csontváry Kosztka Tivadar, s hatvanhat éves korában – ahogyan ő szerette emlegetni – tért vissza az ősanyagba. Nehéz megérteni ezt az igencsak saját világában élő, az épeszűségből az eszelősségbe menekülő művészt, akiről számtalan, szélsőségekig eltérő vélemény alakult ki a szánni való őrülttől az egyetemes művészet legnagyobb alakjai soráig. S végül csak utat tört, hogy helye van XX. század legnagyobb magyar festői között, a modern művészet egyetemes történetében.

A Lyukasóra mostani száma több oldalas írásokat szán a festő emlékének, a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítást nyitott a festő – több múzeumból összegyűjtött – műveiből.

Nagyon érdekes volt elolvasni részleteket Csontváry visszaemlékezéseiből, s a képeit megmentő, akkor 24 éves Gerlóczy Gedeon zseniális megérzésének történetéről. Az emlékezetes árverés címen írja le a hogyan vásárolta meg a dühödt fuvarosok elől a nagy méretű, finom belga vászonra festett képeket mielőtt azok zöldséges zsákokká lettek volna.

Ki ne ismerné a Magányos cédrus, vagy a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című képeit?

Ahogyan filmfesztivál zsűrijében több bírálatban elhangzott: hol vagyok benne én, mint a néző az eseményben, hogyan visz el magával, mit hagy bennem maga után?

Már megint – de cseppet sem duzzogva – a nagy háló Gabika kedves „kutatási” területe. Úgy 15 évvel ezelőtt Győrben volt épp az évben a Dunántúli Filmszemle – ha jól emlékszem a Hrabal Clubban. Festőművész, filmes társammal, s Gabikával képviseltük Csontváry ihlette, a Zarándoklás egy tölgyfához valahol Zalában című filmet. Jól fogadta mind a közönség, mind a zsűri. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hányadik díjat kapott. (Csak zárójelben, ezen a rendezvényen mutatkozott be a még teljesen ismeretlen Karafiáth Orsolya költő/író.) Aztán Csontváry csak része lett festő barátom életének, ugyanis egy művészi etapjában a három nevű (ez is egy őrület) festők egy-egy mondatából alkotott egy kiállításnyit, nagy méretű vásznakra festve, a festők ecsetkezelése, színei, stílusa szerinti parafrázisokat. Csontvárytól mégis mit? „Adjatok egy hatalmas vásznat, s én életnagyságú tájképet festek!” - valahogy így szólt az ígéret. Kotnyek István festőművész barátom ezt a jelenetet festette meg Csontváry Kosztka Tivadar életnagyságú tájképet fest címmel. Ezt a szenzációs festményét nekünk ajándékozta.

-kj-

Tartja egy kedves mondás: Az igazi könyv nem a könyvespolcon van, hanem az éjjeliszekrényen, a párna alatt, egy kényelmes fotelban, a szőnyegen, a kocsi kesztyűtartójában..., s most - Bogláron legalábbis - a strandon leterített fürdőlepedőkön is. Könyvtárosunk évek óta dédelgeti egy strandkönyvtár gondolatát, s valaki valamit nagyon akar, akkor az idővel társat találhat, meg is valósulhat. Egy nagyon barátságos - nevezhető: kedves - helyen fölépített pavilon hangulatos, meseelőadással is megízesített megnyitóval ajtót tárt a Balaton-partra vélhetően sokak örömére, egy pár évvel ezelőtti felhőbe nézéssel  gondolatban találkozva. Legyenek "szamárfülesek" a könyvek, mindig üljön valaki a babzsákon, s esetleg valamikor/egyszer a közeli Arany János padon is!

kj.

 A reggeli kávé alatt megjelent Matyi, szemeztünk egy darabig, majd megnézte van-e tört mogyoró a számára (pár perce lett törve, mint minden reggel, amit kitudja milyen madarak reggeliznek meg).  Talált, meg is ette, majd randalírozott egy kicsit, pottyantott is egyet, meglékelte a cukkinit, s inni akart a kávéból. Kicsit még tétovázott, s odébbállt.